Sziasztok! :)

Itt van a szerelmi történetünk 2. része :)

Tehát visszautasítottam. Utána nem is beszéltünk egy ideig.
Ezután, még ezen a nyáron összejöttem egy másik fiúval. (Nem azzal, aki miatt nem smároltunk, azzal is jártam vagy 1,5 hetet, az semmi komoly nem volt.). Együtt voltunk kb. 1-2 hónapot, de ez sem volt komoly kapcsolat.
Egy kis idő múlva megint elkezdtünk beszélgetni facebook-on és élőben is. Egyszer csak megkérdezte, hogy baj, hogy minden nap ír? Mondtam dehogyis, nyugodtan írjon. :) Később azt mondta, hogy ebből már tudta, hogy az övé vagyok/leszek. (Elég érdekes következtetés :D)
És elérkezett 2012.09.28.-a, az a bizonyos sulibuli, ahol annyi minden történt...
Megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Úgy is lett, ott várt az utcánk végében, amikorra megbeszéltük. Azt is megbeszéltük, hogy smárolni fogunk.
Igen ám, de ott volt egy régebbi exem is, aki elhívott beszélgetni. Azt mondta, hogy semmit nem változtam, és még mindig meggyőző. Bocsánatot kért a régebbi hülyeségeiért, és újra akarta kezdeni. Lesmárolt. Úgy csókolt, mintha nem akarna elveszíteni, pedig nem is voltunk együtt. Nem ellenkeztem, mert jól esett, és ezt nem látta senki. Azt mondtam neki, hogy még meglátom.
Aztán visszamentem táncolni hozzá, de nem mondtam el neki, hogy mi volt.
Később megint elhívott beszélgetni a régebbi exem, de most ott, a "táncparketten", mindenki előtt smárolt le.
Ezután kimentünk beszélgetni. Pont akkor jött oda az előző barátom, akivel azon a héten szakítottunk. Azt mondta, hogy rosszul esett neki mással látni engem. De azt nem látta, hogy smároltunk, mert azt mondta, hogyha látta volna, akkor láttam volna sírni, de szerencsére nem így történt.
Jó volt smárolni a régebbi exemmel, de hihetetlen lelkiismeret-furdalásom volt. Berohantam a mosdóba és sírtam. Egy barátnőm utánam jött, hogy megvigasztaljon. De én csak annyit mondtam neki, hogy hívja be Őt. Bejött, és én sírva bocsánatot kértem tőle, hogy sajnálom, hogy nem vele smároltam, nem így akartam. Akkor látott először sírni.
Megbocsájtott, és megvigasztalt. Később elmondta, hogy nagyon rosszul esett neki, hogy mással látott smárolni és haza akart menni.
A buli végén, amikor kijöttem a mosdóból látták rajtam, hogy sírtam. A régebbi exem is odajött, hogy mi a baj, bántott-e valaki. Mondtam, hogy nem, de mást nem tudtam mondani.
Aztán a végén is odajött a régebbi exem, hogy csókkal köszönjünk el. Nem engedtem neki, hogy megcsókoljon.
Ezután hazamentem, és facebook-on beszéltem mind a 3 sráccal. Az előző barátom ekkor mondta el, hogy láttam volna sírni, a régebbi exemmel megbeszéltünk egy találkozót, hogy akkora eldöntöm, hogy újra akarom-e vele kezdeni.
Vele pedig megbeszéltük, hogy másnap kimegyek a meccsére, és a végén smárolunk, ha már a sulibulin nem.

Ezt a sulibulit tekintettük a kapcsolatunk kezdetének.

Másnap úgy történt minden ahogy megbeszéltük. Kimentem a meccsére, és a végén, a pályán, egy fánál smároltunk. Jó érzés volt, és annak is örültem, hogy nem haragszik a bulin történtekért. (Ő még arra is emlékszik, hogy kivel játszottak akkor.)
Ezután elkezdtünk egyre többet találkozni, mentem a meccseire, a végén smároltunk, mentem az edzéseire - télen is, majd' megfagytam - és ezek végén is smároltunk.
De mindig ügyeltünk rá, hogy ne lássa senki.
Sokáig nem is vallottuk be, hogy együtt vagyunk még saját magunknak se.

Hát így jöttünk össze. :)

Folytatása holnap. :)

Jó éjt, szép álmokat mindenkinek! :)