Sziasztok!

Péntek van, vége a hétnek. A legtöbb ember örül ennek.
Én viszont utálom a pénteket, amióta szakítottunk.
Péntek a mi napunk volt, szinte minden pénteken együtt voltunk. :) Nagyon szerettem :')
Most viszont szörnyen utálom, mert rohadtul nem tudok mit kezdeni magammal, egyfolytába csak arra gondolok, hogy ezt a napot mindig együtt töltöttük..
Viszont így több idő jut a barátaimra. :) Többet tudok velük lenni; mert amikor együtt voltunk egy kicsit elhanyagoltam őket, amit nagyon sajnálok. Próbálom bepótolni! :)

Ma sem láttam.
Már kezdem elveszteni a reményt, hogy majd egy szép napon azt mondja, hogy mégiscsak szeret és kezdjük újra.
Egyébként, ha ezt mondaná, szívem szerint visszamennék hozzá, de az eszem azt mondja, hogy ne. Nem szabad. És ha egy olyan lehetőséget hagyok ki, amit egy életre bánni fogok?? Tudom, hogy mást nem tudnék így szeretni, mint őt. És csak vele tudom elképzelni magam.
Már fb-ra is kirakta, hogy együtt van azzal a csajjal, aki miatt elhagyott. Százan lájkolják, meg kommentelik hogy sokáig...egy embernek pedig a szíve szakad meg.De ha ő vele akar lenni, hát legyen. Nem tudok mit kezdeni vele. Csak nagyon fáj.
Azért meglátjuk, ki nevet a végén! ;)

"Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni."

Jó éjt, szép álmokat nektek! :)