Sziasztok! :)

Ma van a tavasz első napja. :) Ahhoz képest nem volt valami jó idő. :(
A tavasz a szerelmesek hónapja is. Kár, hogy az enyém már nincs mellettem. :(

Ma egész átlagos kedvem volt. Délelőtt tanulgattam meg olvasgattam. Délután anyával mentünk korizni. Vagyis mentünk volna, de már bezárt, és feleslegesen mentünk oda. :( A másik koripályára pedig már nem akartunk menni.
Már másodjára járok így. Amikor még együtt voltunk, vele is el akartam menni korizni. Akkor is odamentünk, és akkor láttuk, hogy műszaki okok miatt zárva. Ez már vicces :D
Nagyon rossz volt az a nap, végig sírtam a buszon is. És amikor megtudtuk, hogy korizni se tudunk még rosszabbul lettem. Beszélni se tudtam, csak sírtam. Persze ekkor már nem szeretett, mert nemhogy megvigasztalt volna, még neki állt feljebb, hogy sírok, meg, hogy neki elege van ebből. Nagyon tönkretett.
Ma azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy jobb is így, hogy most vége. A kapcsolatunk végén már tényleg csak egy teher volt mindkettőnknek. De nekem az fáj a legjobban, hogy már nem is akarta helyrehozni. Én pedig hiába mentem tönkre attól, hogy mindig helyre akartam hozni, ő már leszarta. Nagyon kivoltam lelkileg és idegileg is.
Rengeteget sírtam. Lehet, hogy ezért szeretett ki belőlem...Régen viszont együtt sírtunk, mindig megvigasztaltuk egymást, és szerette bennem, hogy ilyen érzékeny vagyok, és mellettem ő is azzá vált.
Lehet, hogy én b*sztam el az egészet ezzel, hogy túlságosan ragaszkodtam hozzá, és túlságosan helyre akartam hozni, és bizonyítani akartam, hogy mennyit is ér nekem. Lehet, hogy nem kellett volna. De annyira szerettem, hogy azt hittem így talán jobb lesz. De nem lett jobb. Csak sokkal rosszabb.
Ma már úgy vagyok vele, hogy talán jobb is, hogy vége lett. Így legalább nem tesszük tönkre egymást. Talán egy szép napon...
Az viszont nagyon fáj, hogy kiszeretett belőlem és más után nézett. Én soha nem tettem volna ilyet.

Nah de ma, hogy nem tudtunk korizni, elmentünk shoppingolni. :D
Vettem egy bulizós felsőt, amitől megint bulizhatnékom lett. :D Valamikor el kéne már menni..:D

Szóval már kezd begyógyulni a lelkem, bár sosem fog igazán. Sohasem fogom elfelejteni őt. :) ♥

Ma még az jutott eszembe, hogy a kapcsolatunk elején, mikor még "csak barátok" voltunk, ő éppen felvételi előtt állt, és együtt matekoztunk, készültünk a felvételire. :) Oda is elmentem vele. Ott voltam végig mellette. És magához képest nagyon jót írt. :O Olyan büszke voltam rá. :) ♥
És péntekenként mindig jártunk a focipályára focizgatni. :) Ezek is eléggé összehoztak minket. :)

Holnaptól idézek az ő leveleiből is, de most egy olyan idézetet írok ki, ami nagyon igaz rám, és teljes mértékben neki üzenem.

"Tudom, hogy nehéz velem. Tudom, hogy néha beléd marok egy-egy szavammal vagy tettemmel, sőt néha úgy érzem még a pillantásommal is bántani tudlak. Kérlek, bocsáss meg érte. Pedig nagyon szeretlek! Szeretnék a menedéked lenni, hogy hozzám menekülj ha a világ bánt, és nem akarom, hogy én bántsalak és otthontalanul bolyongj. Néha kicsit megőrülök, de ez nem változik. Kérlek, legyél velem türelmes! Ígérem, nagyon foglak szeretni cserébe!"

Így is-úgy is nagyon szeretem, bármi történjék. :) :'( ♥ ♥ ♥

Jó éjszakát, szép álmokat! :)