Sziasztok!

Csak rá tudok gondolni. Hiába próbálom elterelni a figyelmem..nem megy. Mindenrôl ô jut eszembe. Hiányzik. Kimondhatatlanul. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ennyi szeretni fogom. Mindennél jobban szeretem és nagyon fontos nekem. És kurva szar, hogy annyit se kérdezhetek meg tôle, hogy hogy van. 

Viszont annyira megváltozott, hogy rá se ismerek. Ês ez nagyon fáj. Nagyon nagyot csalódtam benne. Azt mondta, sose szakít velem. Akkor most mégis hol a k*urva életbe van?? 

Más karjaiban... Gratulálok b*szdmeg...

Hiába hagyott el, hiába tett tönkre, én ugyanúgy szeretem. Sôt. Most értettem csak meg igazán, mit is jelent igazán szeretni. Nagyon nagyon fáj ami történt. 

Tovább kellene lépnem. Nem megy. Számomra nem létezik más pasi, még akkor se ha már nem lehet az enyém. 

Megmutatta, hogy mi az igaz szerelem, aztán azt is, hogy milyen amikor elveszíted. 

Vajon ha már csak pár perc lenne a világból akkor se érdekelném már?

Legalább egy sziát kapnék tôle...de semmi.

Számomra te jelented az életet és nélküled élni sincs kedvem... Nem tudom meddig bírom még.. Erôsnek kéne lennem.. De rohadtul nem vagyok. Ezt a fájdalmat nem gyógyítja be semmi. Csak ô..

Senkinek nem kívámon ezt az érzést. 

Mindenki azt mondja, hogy szarjam le meg majd jön más... Nekem nem kell más b*sszameg csak az én egyetlen igaz szerelmem!!! Csak ô tudom szeretni, senki mást. És nem csak a múltunk akarom, hogy közös legyen. Hanem mindenünk.

Annyira odamennék hozzá és elmondanám neki, hogy te köcsög, vedd már észre, hogy rohadtul szeretlek, hiányzol és meghalnék érted!

Ma ismét felidéztem az utolsó pillanatokat... És rohadtul fáj.

Kurvára hiânyzik, és mindig is szeretni fogom. 

Jóéjt!