Sziasztok! :)
Ma lenne 2 éve és 5 hónapja, hogy összejöttünk. Rossz, hogy már nem tudom neki mondani, hogy: "Boldog 28.-át szerelmem! Nagyon szeretlek! :) ♥♥♥"
Ma vegyes napom volt.
Még mindig csak rá tudok gondolni.
Nagy nehezen rávettem magam, hogy tanulok. Épp azon gondolkoztam, hogy a gyök alatt miért nem egész szám jön ki, erre jön nagyanyám, hogy menjek már el dédihez vinni neki dolgokat...Dédim ott lakik a szomszédjában. Szívem szerint jó lett volna látni, de az eszem szerint nem. Nem láttam. Jobb is így. Ezután elmentem mamámhoz. Szeretek ott lenni, mindig megnyugszok, és feltöltődök már attól, hogy ott vagyok. :) Eddig is majdnem minden héten mentem hozzá, de most meg pláne nagy szükségem van rá. Vele tudom csak kibeszélni a dolgokat a családból. És ettől megkönnyebbülök. :)
Amikor eljöttem már egész jó passzban voltam. :)
Délután elmentem sétálni barátnőmmel, játszottam a kutyámmal, és ezek is jót tettek nekem. :)
Aztán olyan bulizhatnékom lett, hogy egyfolytában énekelem meg táncoltam. :D Jól éreztem magam. :D
Egyébként ma bál van a sulimban, de nincs kivel mennem. :( Tavaly együtt mentünk, és nagyon nagyon jó volt. :)
Este pedig a szülinapomat tartottuk. Arra is készülődtünk napközben.
Ezután kezdett megint rossz kedvem lenni...estefele mindig ez van. De most, hogy írom ezt, és visszagondolok a mai napra már nincs is rossz kedvem. :) :D
00:00 kívántam. :)
Most úgy vagyok vele, hogy fiatal vagyok, élem az életet, mert csak egyszer élek b*sszameg :D
Ma gondolkoztam egy pár dolgon. Az egyik az, hogy milyen hülye voltam, hogy nem vettem észre, hogy már nem szeret. Vagyis észrevettem, csak bebeszéltem magamnak, hogy biztos szeret.
A másik, hogy bizonygattam, hogy én szeretem, meg mindig mondtam neki, hogy ő is bizonyítsa, mert nem érzem. Vajon miért nem éreztem...
Olyan dolgokat tettem érte, amit egy lánynak nem szabadott volna, és amikor már nem éreztem, hogy szeret, ott kellett volna hagynom. És ezt magyarázzam meg a szívemnek is...
Aztán azon is gondolkoztam, hogy milyen hülye voltam, hogy mindig elbasztam a kedvem azzal, hogy haragudtam rá. De hát ha egyszer olyan dolgokat tett, ami nekem fájt, jó hogy haragudtam...
De igazán csak arra tudunk haragudni, akit szeretünk, mert a szeretetet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el. Sokszor mondtam neki, hogy utálom, de az csak azért volt, mert mérges voltam rá. Valójában nagyon szerettem akkor is.
Jó igen, utólag könnyű okosnak lenni.
De most már nem fogom hagyni, hogy bármi is elb*ssza a kedvem. :) Megpróbálok pozitívan állni a dolgokhoz. :)
Idézettel búcsúzom:
"Lesz, amikor a semmiből kerül elő. Meglátod, és nem érted. Nem érted, hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes. Nem. Nem volt az. Az a tekintet teszi azzá. Az, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az, ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie, el fog jönni. Ha ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. De legalább az Élet minden alkalommal bizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg. Csak az számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége van. Tudod. Ha hozzád van kötve, akkor akármit csinálsz, úgyis visszatér."
A képet pedig neki üzenem! Ha olvassa ezt...
Jó éjszakát! :)
