Sziasztok! :)

Ma átlagos napom volt. Rajzból 3 ember felelt, 2 írásban, 1 pedig szóban. Hát persze, hogy én voltam az egyik, aki írásban felelt. Azt se tudtam mibôl...hiába ismételtük át elôtte, annyira fáradt voltam, hogy nem jutott el az agyamig...

Aztán hazajöttem, mentem mamâhoz meg ilyenek. 

Ma nem láttam, pedig ilyenkor ott szokott lenni a buszmegbe az új csajával...de jobb is, hogy nem láttam.

Este pedig tanultam.

Ma is rájöttem valamire. Arra, hogy a végére annyira megváltozott, hogy rá se ismertem. Teljesen más emberbe szerettem bele. És nagyon nagyon csalódtam benne, hogy ilyenné vált. És ez az új énje már nem szeret... De én tudom, hogy a lelke mélyén ott van az az ember, aki régen volt, és aki tiszta szívbôl szeret. Csak most ilyen hülye korszakában van, tényleg rá se lehet ismerni. Nekem legjobban a régi énje hiányzik, és az a kapcsolat, ami akkor volt, amikor még normális volt. Az új énje és az a szar kapcsolat, ami a végén volt, egyáltalán nem hiányzik. 

És ahogy ígértem, a legjobb nyaralásunkról írok ma nektek. :)

Több közös nyaralásunk is volt, de a legjobb az elsô ilyen volt. Az ô 8.-os osztálykirándulásuk. Osztályfônöke beleegyezett, hogy én is menjek. Egy kepmingbe mentünk sátorozni a közelbe. Természetesen egy sátorba aludtunk. 3 napos volt, és ezt a 3 napot végig együtt töltöttük. Mindenhova együtt mentünk, nem lehetett minket elválasztani egymástól. :) Életünk legjobb nyaralása volt. Annyira boldogok voltunk, annyira jó volt minden. :) 

Nem mentünk sehova, csak ott voltunk a kempingben végig, és ott azt csináltunk, amit akartunk, senki nem szabta meg. Volt egy medence, tudtunk fürödni is. :) Együtt aludtunk, együtt keltünk, együtt feküdtünk, együtt ettünk, együtt fürödtünk, mindent együtt csinâltunk. :) Annyira közel kerültünk egymáshoz, és annyira jó volt, higy a magunk urai voltunk. :) Nagyon rossz volt hazajönni. :'( Annyira fáradt voltam amikor hazajöttem, hogy kora este beestem az ágyba és másnap hajnalba arra keltem, hogy ugyanúgy vagyok, ahogy tegnap. Ruhástól, mindenestôl. Meg se moccantam álmomba, ugyanúgy keltem fel, ahogy lefeküdtem. Szval elég fáradt voltam. :D

Nah nekem az az ember kell aki akkor volt, és aki úgy szeretett, mint még soha senki. És félt elveszíteni, és én voltam neki a legfontosabb.

Szerintem amúgy amióta középiskolás lett és bekerült az osztályába azóta változott akkorát, hogy rá se lehet ismerni. Amit nagyon sajnálok. De talán ennek így kellett lenni. Ki tudja mi lesz még késôbb..

Most legalább nyugodtan kavarhatok bárkivel (nem mintha annyira akarnék..) és élhetem az életet, élvezhetem a fiatalságom. :) Hiszen csak egyszer vagyok fiatal, most kell kihasználnom az elônyeit. :) És sokkal több idô jut a barátaimra. :)

Bocsi, hogy tegnap nem raktam ki, csak nem volt net. :(

Szép álmokat, sziasztok! :