Sziasztok! :)

Mai napom egész jó volt. :) Reggel még tudtam volna aludni mondjuk...

Suliba a fiúktól kaptunk 2 tábla csokit. :) Olyan kis cukik. :) 

Ma faktom is van, ezért elég hosszú napom volt. De most viszonylag hamar elengedett. De közölte, hogy egy hónap múlva próbaèrettségit írunk...hát semmit se én semmit se tudok..

Most az infóra és az angolra koncentrálok, majd csak utána a többire.

Amikor mentem hazafele megint ott voltak a buszmegállótól nem messze egy padon. Odanéztem, ô is rám nézett. De eszébe sem volt egyiknek se, hogy hazamenjenek tanulni...

Ma már jó kedvem volt, és már kezdem megszokni ezt a helyzetet is. Bár nagyon fáj mással látni, de már erôs vagyok. :)

Nagyon hiányzik. :( Hallani akarom a hangját, érezni a közelségét, beszélni vele úgy mint régen, hülyéskedni, szerelmeskedni, és szeretni. Nagyon nagyon :'( <3 <3 <3 És ÖRÖKKÉ!!! <3 <3 <3 :'(

Lehet, hogy rengeteg fiú van a Földön, de hiâba, ha abba az egybe vagy halálosan szerelmes, aki már nem a tied. Aki elhagyott. Nem érdekel más úgyse. És ebbôl a helyzetbôl nagyon nehéz "kigyógyulni". Lehetetlen. 

" Még mindig nem tudom megérteni, hogy hogyan állhatsz valaki mellett, akivel annyi közös emléked van, anélkül, hogy akárcsak egy szót is szólnál hozzá."

Én szólnék, de hát ha nem is köszön...

Jó éjszakát! :